Ez azt jelenti, hogy a büntetőperben a vád bizonyítása a vádlót terheli. A vádlott nem köteles az ártatlanságát bizonyítani, akár hallgathat is, és ezt nem lehet a terhére értékelni.
Mindig tartsuk azonban szem előtt, hogy a bíró is ember, és teljesen természetesen gondolja úgy, hogy aki ártatlan, az nem hallgat, hanem igyekszik védekezni.
„Aki hallgat, az nem mond ugyan igent, de az biztos, hogy nem mond nemet.”
Ezt úgy lehet lefordítani a büntetőjog nyelvére, hogy aki hallgat, az nem ismeri ugyan be a bűnösségét, de az biztos, hogy nem tagadja a vádat.
Ha tehát ártatlanok vagyunk, lehetőleg ne a hallgatás taktikáját válasszuk.