Kategória: büntetőjog

Ha a kft-m vagy a bt-m jelentős adótartozást halmozott fel, amelyet nem tud kifizetni, és jelentkezik valaki, hogy ő tud vevőt a cégre, eladjuk-e az általa hozott vevőknek?

Inkább ne. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy amennyiben egy gazdasági társaság veszteséges gazdálkodása következtében nem tud adókötelezettségének eleget tenni, az még nem minősül bűncselekménynek. Egy – általában jelentős köztartozással bíró – gazdasági társaság átjátszása hajléktalanok vagy külföldiek kezére azonban megvalósítja a közokirat-hamisítás bűntettét és sok esetben az adócsalást is.

A bűncselekmény lehet szándékos vagy gondatlan. Utóbbi csak akkor, ha ezt a törvény az adott törvényi tényállásnál megemlíti.

Ha súlyos bűncselekményt gondatlanul követünk el, ugyanakkor a bűncselekménynek nincs gondatlan alakzata, akkor nem követtünk el semmit!

Bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény két évi szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli el. Minden más bűncselekmény vétség.

Az egyik kulcsszó e definícióban a „szándékosság”. Ha egy Trabant ablakát betörve ellopok egy 60 000,- Ft értékű autórádiót, akkor az bűntett. Ha gondatlanságból olyan közúti balesetet okozok, amelyben harmincan az életüket vesztik, akkor az vétség.

A bűncselekményt az elkövetése idején hatályban levő törvény szerint kell elbírálni.

Ha a cselekmény elbírálásakor hatályban levő új büntető törvény szerint a cselekmény már nem bűncselekmény, vagy enyhébben bírálandó el, akkor az új törvényt kell alkalmazni; egyébként az új büntető törvénynek nincs visszaható ereje.
Ez a jogállami büntetőjog egyik alapelve. Rendkívül nagy jelentőségű lehet, főleg az olyan bűncselekményeknél, melyek megítélése más jogszabályok tartalmától is függ. Ilyenek tipikusan a gazdasági bűncselekmények.

Szándékosan követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja, vagy e következményekbe belenyugszik.

Az első eset az egyenes szándék, a második az ún. eshetőleges szándék. A célzatos bűncselekményeknél szükséges az egyenes szándék, ezért annak hiánya perdöntő lehet.

Gondatlanságból követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában; úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja.

A gondatlanságnak szintén két alakzata van, az első a tudatos gondatlanság, a második a hanyagság.
Mivel a gondatlan elkövetés csak egyes bűncselekményeknél büntetendő, ezért az eshetőleges szándék (a következményeket nem kívánja, de azokba belenyugszik) és a tudatos gondatlanság (könnyelműen bízik a következmények elmaradásában) közötti „keskeny gyepűn” való mozgás perdöntő lehet.

A büntetőbíróság kizárólag a vád tárgyává tett cselekményről dönt.

Sokszor előfordul, hogy egy büntető tárgyalás során a bíróság más cselekményekre is rájön, azonban vád hiányában ezekről nem dönthet.

Ez azt jelenti, hogy a büntetőperben a vád bizonyítása a vádlót terheli. A vádlott nem köteles az ártatlanságát bizonyítani, akár hallgathat is, és ezt nem lehet a terhére értékelni.

Mindig tartsuk azonban szem előtt, hogy a bíró is ember, és teljesen természetesen gondolja úgy, hogy aki ártatlan, az nem hallgat, hanem igyekszik védekezni.
„Aki hallgat, az nem mond ugyan igent, de az biztos, hogy nem mond nemet.”
Ezt úgy lehet lefordítani a büntetőjog nyelvére, hogy aki hallgat, az nem ismeri ugyan be a bűnösségét, de az biztos, hogy nem tagadja a vádat.
Ha tehát ártatlanok vagyunk, lehetőleg ne a hallgatás taktikáját válasszuk.

Gyakran halljuk ezt a filmekben. Büntető-eljárás jogunk szerint a büntető-eljárás bármely szakaszában jogunk van védőhöz. Mindig tartsuk szem előtt: amikor nyilatkozunk, jogi ismeretek hiányában nem tudjuk eldönteni, hogy mivel ártunk és mivel használunk magunknak.

Ha már olyan élethelyzetbe kerültünk, hogy büntető-eljárás indult ellenünk, ne próbáljunk meg védekezni, hanem keressünk ügyvédet. Ha komoly betegségünk van, orvoshoz fordulunk, és nem próbáljuk magunkat gyógyítani. A büntető-eljárás pedig komoly baj.
Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ártatlanként nyugodtan tehetünk nyilatkozatot, de ez tévedés. Sajnos az ártatlanság megítélése sokszor meghaladja egy laikus ismereteit, ugyanakkor a legártatlanabb ember is besározódhat egy eljárás során. Azt is emberek folytatják le, ők is hibázhatnak.

Senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg a bűnösségét a bíróság jogerős határozatában nem állapította meg.

Nagyon sokszor hivatkoznak rá és szinte mindig tévesen. Tehát nem arról van szó, hogy mindenki ártatlannak tekintendő addig, amíg jogerősen el nem ítélik, hanem arról, hogy nem tekinthető bűnösnek. Nagyon kicsi, de nagyon lényeges megfogalmazásbeli különbség.
Természetesen büntetőjogi felelősséget csak akkor lehet megállapítani, ha az kétséget kizáróan bizonyított. Ez az egyik legfontosabb jogelv, és valószínűleg ez az, ami világviszonylatban is a legtöbbet sérül.